Igen, ezen a listán is Kína vezet. Ebben semmi meglepő nincs, a megdöbbentő inkább az, hogy mennyivel.
A szerző a Makronóm újságírója.
A szélerőművek tavaly rekordot döntöttek, és a globális energiatermelés 30 százalékáért feleltek. Kína továbbra is verhetetlen, gyakorlatilag az egész világot a hátán cipeli a megújuló energiák kapacitásnövelésének vonatkozásában. A szélenergia tekintetében a globális termelés 66 százalékát szállította, és minden valószínűség szerint eléri kitűzött célját: 2030-ra megháromszorozza a szél- és naperőművek számát.
Hszi Csin-ping 2020-ban azt a vállalást tette, hogy 2030 előtt országa eléri a károsanyag-kibocsátási csúcspontot, 2060-ra pedig nettó zéró kibocsátóvá válik. A dolgok sokkal jobban mennek Kínában, mint azt tervezni merte, az adatok alapján ugyanis már az idén bekövetkezik a kibocsátási csúcs, vagyis Peking hat évvel megelőzte önmagát.
Az elnök kalkulációi szerint az évtized végére 1200 gigawatt energia már csak a nap- és szélerőművekből származott volna – ehhez képest tavaly év végére elérte az 1050-et, az idén pedig átlépi az 1300-at.
A Visual Capitalist ábrája a tizenöt legnagyobb szélenergia-kapacitással büszkélkedő országot emeli ki az Energy Institute Statistical Review of World Energy 2024 jelentésének adatai alapján. A megawattban megadott adatok a szárazföldi és a tengeri turbinák termelését egyaránt figyelembe veszik. A százalékos jelölés az évenkénti átlagkapacitás növelését jelzi 2013 óta.
Kína annyira vezet a megújulók területén, hogy 441 895 megawattos kapacitásával majdnem a háromszorosát produkálta a második helyen álló Egyesült Államokénak. Tízéves bontásban ez azt jelenti, hogy 2013 óta évente 19,1 százalékkal növelte a teljesítményét.
A legmagasabb növekedés Brazíliához köthető: bár a hetedik a sorban, az évi átlagos 29,5 százalékos bővülés bámulatra méltó. Hozzá kell tenni: a brazil megújulóenergia-iparban aktívan részt vesznek a kínai befektetők, a kormány pedig cseppet sem bánja ezt, sőt: ösztönzőket kínál a külföldi vállalatoknak, ezzel is siettetve a további bővülést.
Az Egyesült Államok jócskán lemaradt Kína mögött, ám tíz év alatt így is sikerült megdupláznia a szélenergia-kapacitását, hat államában pedig a szél már az elektromos energia egyharmadát biztosítja. Európa sem panaszkodhat: Németország, Spanyolország, az Egyesült Királyság, Franciaország és Svédország egyaránt az első tízben van, sőt: a tizenötödik helyre feljött Lengyelország is, amely egy évtized alatt 10,5 százalékkal tudta növelni a kapacitását.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Pexels
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Hszi Csin-ping először maradt távol egy BRICS-csúcstalálkozótól – ráadásul épp akkor, amikor India látványosan rivaldafénybe került Brazíliában. A kínai elnök távolmaradása nemcsak Peking belső válságaira, hanem a BRICS eróziójára is utalhat, miközben Lula és Modi gesztusai új geopolitikai egyensúly kezdeteit jelezhetik – akár Washington örömére.
Az amerikai elnök erős mondataira érdemes figyelni, mert az üzenet legtöbbször fontosabb, mint a tett.
Johann Wadephul nagyon nem örült a látottaknak.
Oroszország Kína segítségével már most megháromszorozta a 2025-re tervezett dróngyártási volumenét.
A hidrogénüzemű járműveket egykor a jövő kulcsának tekintették az autóiparban: gyors tankolás, nagy hatótávolság, nulla károsanyag-kibocsátás. Mégis, az idén már tömegével zárják be a töltőállomásokat, és a legtöbb gyártó feladta a technológiát. Mi vezetett a bukáshoz?
Egy szerdai reggelen felszálltam Budapesten a repülőgépre, és tíz órával később már egy olyan városban jártam, amelynek neve alig ismerős az átlag magyar olvasónak, de lakossága nagyobb, mint a Kárpát-medencéé.
Totális kudarcba fulladt a Tisza Párt kongresszusa.
A szövetség tagállamai 2035-ig GDP-jük 5 százalékát fordítanák védelmi célokra, ezzel minden korábbi kötelezettségvállalást felülmúlva. A bejelentés politikai üzenete egyértelmű. De vajon a számháború mögött valódi kapacitásbővítés húzódik, vagy ez pusztán egy szimbolikus gesztus a szövetség kohéziójának demonstrálására?
